Egyházunk, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevében a mellékelt iratot nyújtottuk be a bírósághoz az elmúlt napokban. A magyar egyházi törvény legújabb variációja áprilisban lépett hatályba, és az kötelezett bennünket e lépés megtételére. Az új variáció még gonoszabb, mint az eddigiek voltak. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az elmúlt hét év törvényi csűrés-csavarásának az alapvető célja az volt, hogy a kormány kitalálja, miként lehet a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi státuszát elvenni és megakadályozni azt, hogy ezt bármikor visszaszerezhesse. Üzenet ez a többi szabad egyházi körnek, legyenek zsidó, keresztény vagy nem keresztény hátterűek. Szomorúan jelenthetem ki, hogy mintegy harminc évvel a rendszerváltás után nem jó pont, ha egy egyház a létező szocializmus idején (esetünkben 1981-ben) a totális állammal szembeni ellenállásból született, és ma sem akar hallgatni a társadalmi igazságtalanságokkal kapcsolatban.
Egyházunk 2011-ig viszonylag zavartalanul élte életét intézményeivel együtt, melyek működtetése (oktatás, gyógyítás, szociális segítés) hitvallásának része. Amennyiben ezeken a területeken ellehetetlenítenek bennünket, vallásunk gyakorlásában akadályoznak minket akkor is, ha a rafinált bejelentkezési nyilatkozatban azt kellett kitöltenünk, hogy elsődlegesen vallási tevékenységet folytatunk.
2011-ben azzal a hamis propagandával készítette elő a kormány az új törvényt, hogy egyesek anyagi haszonszerzés okán visszaélnek az egyházi jogállással. Ezt a magunk részéről több esetben közönséges sértegetésnek voltunk kénytelenek minősíteni. A törvény első változatát maga az Alkotmánybíróság semmisítette meg, mert a kormány a szavazás éjszakáján minden előkészítés nélkül váratlanul egy új koncepcióról voksoltatott. Ennek alapján 14 felekezet megőrizhette addigi egyházi jogállását, a többiek esetében ez kérdésessé vált. Ekkor az Alkotmánybírósághoz fordultunk, amely 2013. március 1-jén határozatot hozott, kijelentve, hogy a MET (és több más megtámadott felekezet) egyházi jogállását 2012. január 1-jével visszamenőleg helyre kell állítani. Ezért az illetékes minisztériumnál kezdeményeztük az egyház nyilvántartásba való visszavételét. A minisztérium meg is állapította, hogy egyházunk a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. Itt azt kell megjegyeznünk, hogy ezek a feltételek is többször változtak. Előbb ezer, majd tízezer főt, és bizonyos történelmi időt kellett igazolni ahhoz, hogy egy felekezet továbbra is egyháznak minősüljön. A minisztérium döntése és parlament kijelölt bizottsága általi meghallgatásunk után a törvény szerint az országgyűlésnek hatvan napon belül a napirendjére kellett volna tűznie a döntést. Több mint négy év telt el ezután, mire a kormány egy lényegében új jogszabályt alkotott és fogadtatott el a képviselők kétharmados többségével. Ez az, ami idén áprilisban lépett hatályba.
Időközben több éves perlekedés után részeredményt értünk el Strasbourgban, ahol az Emberi Jogok Bírósága kimondta, hogy a magyar kormány a nemzetközi egyezményeket is megsértette, amikor a jogainktól megfosztott minket. Az elmaradt és elvárható támogatások miatti kiesés kompenzálására pedig kártérítést kell fizetnie. Ezt a magyar kormány részben teljesítette, elismerve ezzel a jogtiprást, de változatlanul nem rendezte státuszunkat, és a 2016 óta eltelt idő elvárható anyagi hozzájárulásait is megtagadja, ideértve az 1 % gyűjtéséhez szükséges technikai számunk visszaadását is.
A jelenlegi törvény látszólag megengedőbb az eddigieknél, hiszen egyházi tevékenységet végző egyesületről, nyilvántartásba vett és bejegyzett, valamint bevett egyházi fokozatokról szól. Ahhoz azonban, hogy valaki visszanyerje a rendszerváltás előtt vagy azóta tisztességgel szerzett és jogszerűen gyakorolt státuszát, olyan feltételeket kell produkálnia, melyeket az eddig be- illetve visszavett egyházaktól nem vártak el, és ezeket többségük nem is tudná teljesíteni. Ha, tegyük fel, minden alapfeltételnek megfelelnénk, még akkor is van két akadály, melyből az egyiket értelmes közösség nem vállalhatja, a másik pedig kizárólag a parlamenti többséget irányító politikai hatalom kegyétől függ: a bevett státuszra jelentkező közösségnek arról kellene nyilatkoznia, ahogy se hazai, se uniós anyagi támogatást nem fogad el, illetve ha ezt tenné, azonnal egyesületté minősíti a bíróság őt az ügyészség felszólítására. Ha esetleg valaki vállalkozna erre az öngyilkos anyagi lépésre, abban az esetben is a parlament kétharmados döntéssel határoz a státuszról. Többek között ez a pont volt az, amit a szakértő Velencei Bizottság, a strasbourgi Emberi jogi és a Magyar Alkotmánybíróság elfogadhatatlannak tartott.
Időközben az is napvilágot látott, hogy a miniszterelnököt személyes motiváció is hajtja. Állítólag nem tudja megbocsátani, hogy én őt valamilyen (nem pontosított) parlamenti döntés alapján lefasisztáztam. A sértegetés nem szokásom, a politikai tettek viszont önmagukért beszélnek. Kijelenthető, hogy tisztességes demokráciában a jogainkat nem halandó személyek pillanatnyi szeszélye, hanem kifogásolhatatlan objektív törvények kell, hogy biztosítsák. Ezért küzdünk tovább, noha a kormány általi sanyargatásaink szinte megoldhatatlan helyzetek elé állítanak minket anyagilag is.
|
Webes verzió
